23. évfolyam 3. szám
Szerző: NA

Kávészünet Siófokon

2012-05-30

A Házi Gyermekorvosok Országos Egyesülete ismét gazdag programmal várta tagjait és az érdeklődő orvoskollégákat a területi gyermekorvosok legnagyobb évenkénti találkozóján. Az előadások közötti szünetben stílszerűen egy kávé mellett ültünk le beszélgetni dr. Kálmán Mihállyal, aki a szakmai program aktív szervezője.

Milyen témákkal találkoznak a konferencia résztvevői?

 

A Kávészünet szakmai tudományos konferenciát 14. alkalommal tartjuk meg. A rendezvény a résztvevők számát és az előadókat tekintve is – dicsekvés nélkül mondható – a gyerekgyógyászok egyik legnagyobb rendezvényévé nőtte ki magát. Az eredeti vezérelvünk mindig is az volt, hogy ez egy olyan családias hangulatú fórum legyen, ahol a mindennapi gyakorlatot érintő témákat tudjuk megbeszélni. E mellett mindig van valami aktualitás is. Ezúttal a felnőttek oltása, illetve a genetika szerepe volt ilyen. A genetika egyre inkább beszüremkedik a gyerekgyógyászati gondolkodásba is, és megváltoztatja körülöttünk a világot és benne a gyermekgyógyászatot. Hasonlóan érdekes és izgalmas téma a képalkotó eljárások új módszerei. A saját bőrünkön érezzük, hogy lassan eljutunk oda, hogy egy CT vagy egy MR képnek az értékelése is a látókörünkbe kerülhet, nemcsak a lelet. Ettől ugyan még távol vagyunk, de a gondolkodásunkban már benne kell, hogy legyen. Ez a változás a diagnosztikus gondolkodás átgondolását igényli az alapellátó orvosoktól is. A pénteki nap fő témája a gyerekkori balesetek, ami „mindennapi kenyerünk.” A Bethesda Kórház orvosi munkaközössége nagy örömünkre vállalta, hogy eljönnek, és előadásokat tartanak az elsősegélytől egészen a rehabilitáció új szemléletéig. Megtisztelő számunkra az is, hogy elfogadta meghívásunkat Tulassay Tivadar professzor is, aki a hazai gyermekgyógyászat időszerű kihívásairól beszél.

 

 

A konferencia témái között szerepel a komplementer medicina is. Többen úgy tartják, hogy ezzel a témaválasztással darázsfészekbe nyúltak. Mi erről a véleménye?

 

Valóban, a konferencián fő témaként szerepel az akadémikus vagy nyugati típusú orvoslás és az ún. komplementer vagy alternatív gyógyításnak a viszonyrendszere. Nem előítéletes módon akarunk döntő ítéletet mondani az egyes eljárások felett, ez a rendezvény nem alkalmas és nem is hivatott ezt megtenni. Azonban be kell látni, hogy – akár hiszünk benne, akár nem – a komplementer eljárások léteznek, és jelen vannak a mindennapjainkban a nyugati típusú gyógyítás mellett. Egy korábban készült amerikai felmérés szerint az orvosok úgy gondolták, hogy saját pácienseik 71%-ban használnak komplementer és alternatív eljárásokat is. A felmérésből kiderült, hogy kb. az orvosok fele féltette a betegeit az adekvát kezelés megzavarásától vagy késlekedésétől az egyéb gyógyító eljárások igénybevétele miatt, amiért több mint a harmaduk veszélyeztetve érezte az orvos-beteg kapcsolatot. Mindez azt bizonyítja, hogy nem lehet nem tudomást venni a különböző gyógyító eljárásokról. Én magam a nyugati típusú orvoslásban nevelkedtem, és úgy gondolom, hogy a betegnek akkor ártunk a legtöbbet, ha a két nagy gyógyítási szektor egymástól teljesen elkülönülten, hovatovább ellenségesen viszonyulva egymáshoz kezeli a beteget, mert ez totális szabályozatlansághoz vezethet a gyógyításban. A komplementer szó a nevében is jelzi, hogy kiegészítő, tehát nem valami helyett, hanem valami mellett kell gyakorolni. Az alternatív gyógyászatnak számtalan formája van, a biológiai terápiától kezdve a manuál terápiáig, és közöttük a relaxáció, a jóga, a meditáció vagy akár az ima is javíthatja a gyógyulás esélyeit. Az a lényeg, hogy integratív módon csak azokat az eljárásokat szabad alkalmazni, amelyek nem ártanak a betegnek, és amelyek bebizonyították a hatékonyságukat. Mindezen túl a hagyományos orvoslást művelők is jó, ha gyakorolják a test és a lélek egységének szemléletét.

 

 

A védőoltások örökzöld téma, amiről sose lehet eleget beszélni, most is nagy aktivitást váltott ki a hallgatóságból. Mit emelne ki ezzel kapcsolatban?

 

A fontosságára való tekintettel a prevenció standard alkotóeleme a továbbképzéseinknek. A józan eszemmel nem tudom felfogni például, hogy egy gazdag Németországban vagy Ausztriában, ahol lenne pénz, ott a szülői önrendelkezési jog félreértelmezése miatt a gyerekpopulációnak a 30%-a még mindig nincs kanyaró ellen beoltva. Így a németországi tartományokban időről időre több ezer gyereket érintő kanyarójárványok alakulnak ki, annak minden szövődményével, kórházi kezelésével és halálozásával. A választható védőoltásokkal kapcsolatban úgy gondolom, hogy az alapellátásban dolgozó orvos akkor jár el felelősen, ha teljes körű felvilágosítással szolgál a szülő részére az adott betegségről, annak veszélyeiről, kellemetlenségeiről, kimeneteléről, illetve a gyerek veszélyeztetettségéről, hogy az információk alapján a szülő dönteni tudjon.

 

 

A gazdag szakmai programot látva milyen érdeklődésre számítanak a gyerekorvosok részéről?

 

A konferenciánkon évek óta 5-600 gyermekorvos szokott részt venni. Örömmel töltött el bennünket, hogy bizony szép számmal jöttek védőnők is. Van olyan gyermekorvos kolléga, aki – nagyon helyesen – elhozza a védőnőjét is. Bámulattal tölt el bennünket a kollégák fegyelmezettsége, hogy a jó idő ellenére nem a Balaton parton vagy a wellness részben töltik az idejüket, hanem az előadóteremben ülnek és hallgatják a nagyszerű előadókat. Büszkék vagyunk arra, hogy bár ez az alapellátó gyerekorvosoknak szervezett konferencia, de a klinikák és a kórházak vezető szakemberei az előadók, akik megtisztelték részvételükkel a rendezvényünket.

Cikk értékelése Eddig 2 felhasználó értékelte a cikket.

Hozzászólások