Lendületben a feltérképezetlen utakon

Még csupán az év felénél járunk, de idén már két rangos elismerésben is részesült.

Februárban kaptam meg a Talentum díjat, amivel elsősorban az eddigi kutatásaimat értékelték, ez inkább az egyénnek szólt. A Lendület díj kimondottan a közelmúltban megkezdett és a következő öt évre szóló kutatásokra vonatkozik, és önálló kutatócsoport létrehozására irányul. Ami mindkettőben közös: leendő nefrológusként a krónikus veseelégtelenséget vizsgálom, amihez számos kórfolyamat kötődik. Ide tartozik egyrészt az iszkémiás károsodás, amely elsősorban nagyobb műtétek, illetve a transzplantáció kapcsán jelentkezik, másrészt a diabétesz, ami a felnőttkori krónikus veseelégtelenség nagyrészéért felelős. E kettő hasonlóságait vizsgálom: a Lendület kapcsán konkrétan a diabéteszes nefropátia okozta krónikus veseelégtelenség hatómechanizmusa az elsődleges kutatási tárgykör. Új gyógyszer-támadáspontokat szeretnénk azonosítani, és így tovább.

 
 

Milyen eredményekkel lenne elégedett öt év múlva?

A diabéteszes nefropátia azért bonyolult téma, mert a kialakulása sokáig rejtve maradhat. Még a gyakorló háziorvosi rutinban sincs meg igazán az ezirányú korai szűrés, illetve prevenció. Sőt, mivel az esetek nem járnak önálló tünetekkel, sokszor a betegek sem fordulnak időben orvoshoz. Ezen a területen tulajdonképpen bármilyen előrelépés nagy eredménynek számítana, ugyanis meglehetősen kevés ismerettel rendelkezünk. Például előfordulhat, hogy két azonos paraméterekkel rendelkező, hasonló cukorháztartású, azonos diétát folytató, megegyező rizikófaktoroknak kitett egyén közül csak az egyikükben alakul ki nefropátia, és ennek egyszerűen nem tudjuk a hátterét. Amennyiben sikerülne valamilyen genetikai hátteret is azonosítani, ami mindezt magyarázhatja, óriási szakmai eredmény lenne. Jelenleg két gyógyszert vizsgálunk, amelyeket pillanatnyilag más betegségcsoportokban használnak. Attól várom a legtöbbet, hogy talán ezekről sikerül bebizonyítani: hasznosak lehetnek a nefropátia megelőzésében, illetve lassításában. Mivel ezek már törzskönyvezett szerek, nem kellene megint végigmenni az összes fázison. Úgy gondolom, három éven belül eldől, használhatók-e ezek a gyógyszerek e területen vagy sem. Természetesen mindenképpen a pozitív válaszban reménykedem.
 

Nemzetközi szinten mennyire egyedülállóak ezek a kutatások?

Amennyiben sikerülne a fenti bizonyítás, az nemzetközi viszonylatban is jelentős dolog lenne. A publikáció már persze más kérdés, hiszen aki Közép-Európából kutat, jól tudja, hogy itthonról publikált eredmény nem lehet akkora előretörés, mintha egy harvardi kutatócsoport jutna ugyanarra a következtetésre. Ami a kutatások többi részét illeti, nagyon megalapozott vizsgálatokról beszélünk, amelyek újabb téglákat raknak egy eddig ismeretlen patomechanizmus feltérképezéséhez.
 

Mennyi időt és energiát vesz el a hasonló kutatómunka?

Rengeteget. Az elmúlt időben a klinikai munka mellett végzem a kutatást, de amikor főállásban kutatok, akkor napi nyolc órát a munkahelyemen, aztán pedig utána otthon is. Nagyon szoros az időbeosztásom, mivel a munka mellett még két kisfiam is van: egyikük két-, másikuk négyéves. Így aztán kialakítottuk a szabályokat otthon: este hat óra körül hazamegyek, és amíg a gyerekek ébren vannak, nincs szó szakmai kérdésekről vagy kutatásról. A férjem szintén szakmabeli, nefrológus és diabetológus, így néha próbál velem szakmai dolgokról beszélni, de csak akkor vagyok rá hajlandó, miután a gyerekek lefeküdtek aludni. Vagyis éjszaka is sokat gondolkozunk a kutatáson.
 

Van-e a férje és ön között amolyan egészséges szakmai vetélkedés? Hiszen hasonló területen dolgoznak…

Egyfajta egészséges verseny mindenképpen van, de sokat segít nekem, különösen a cikkek diszkussziója terén. Egyébként édesapám is orvos, konkrétan sebész, de a férjemen és rajtam kívül senki sem kutat a családban, így számukra kicsit misztikus ez az egészk. Mindannyian nagyon büszkék voltak rám az elismerések miatt. Ami a férjemet illeti, mivel mindez rengeteg plusz energiát igényel, nem mondhatnám, hogy a részéről a büszkeség mellett egyértelmű volt a felhőtlen öröm. Itt tényleg nagy az elvárás. És persze én is sokat várok magamtól.
 

Honnan jött egyébként a szakterület iránti fogékonyság?

Mivel nagyon remeg a kezem, az összes manuális szakma kiesett. Utána kis ideig pszichiáter akartam lenni, de ötödéves koromban jött egy lehetőség: a Kórélettani Intézetben TDK-zhattam a vese témakörében. A környezetemben mindenki a szív iránt érdeklődött, engem azonban nagyon érdekelni kezdett a vese, ami azóta sem lankadt. Később Tulassay professzor hívott ide, a Semmelweis Egyetem 1. sz. Gyermekklinikájára. így kerültem ide. Tehát először nefrológus akartam lenni, a gyermekgyógyászat iránti érdeklődés jött később.
 

Mennyire tudja hasznosítani a gyermekgyógyászatban a kutatásai eredményeit?

A fiatalkori 1-es típusú cukorbetegség eltérő típusú attól, amit mi vizsgálunk, a szóban forgó veseszövődmények inkább később jellemzőek. Ugyanakkor a mai táplálkozási tendenciákat és az elhízottsági mutatókat tekintve úgy gondolom, sajnos tíz év múlva itthon is egyre jellemzőbb lesz a 2-es típusú diabétesz a gyerekeknél.
 

Hol látja magát tizenöt év múlva?

Tizenöt év múlva szeretnék gyereknefrológus lenni. Remélem, lesz egy jól működő, fiatalokkal teli kutatócsoportom, akiket motiválni tudok. Ami az eredményeket illeti, azt hiszem, ötven évesen is elégedett lennék, ha a program keretében fentebb vázoltakat sikerülne igazolnunk a következő években. Természetesen a kutatások többi része is nagyon fontos, de most elsősorban ebben a szellemben élek. És természetesen akkor lennék nagyon boldog, ha egyensúlyba kerülhetne a család, a munka és a szabadidő. Sokáig teniszeztem, síeltem, de aktívan túrázunk is, a négyéves kisfiam is 5-6 kilométert gyalogol már. Olvasni és színházba járni sajnos jóval kevesebb időm jut, mint szeretném, szóval jól esne kicsit többet foglalkozni a hobbijaimmal, mint mostanában. Szintén örülnék annak is, ha végre sikerülne végigaludnom egy éjszakát, erre ugyanis a gyerekek miatt lassan három éve nem volt módom.