Az én Pécsem

Cholnoky Péter professzor gondolatai

Aztán 1969-ben a szombathelyi gyerekosztály élére kerültem. De Pécs a förtelmes utazási lehetőségek ellenére továbbra is kézzelfogható közelségben maradt. A kórház már előtte vált a pécsi egyetem oktatókórházává, elődöm, Frank Kálmán is Pécsről került oda, beosztottaim többsége Pécsett végzett, pécsi hallgatókat oktattunk, a pécsi egyetem méltatott arra, hogy címzetes docensévé, majd professzorává nevezzen ki. Folyamatosan részt vettem a pécsi gyermekklinika életében azzal, hogy szigorlati „taccsbíróként”, később szakvizsgabizottsági tagként rendszeresen jártam vissza régi munkahelyemre. Amikor meg eljött ennek az ideje, két lányunk is Pécsett végezte el az orvosit, sőt egyikük ma is alma materem gyerekradiológusa. Így öt közül két unokánk is pécsi. Sőt a korfa másik végén van Pécsett élő, századik évét taposó kedvenc nagynéném is!

Talán nem túlzás, ha azt állítom, hogy még mindig ezer szál köt Pécshez. Szülővárosomra már olykor rá sem ismerek, hiszen annyit szépült és tökéletesedett az elmúlt negyven évben. Mesekönyvemet nem szándékosan hoztam létre. Fiatal apaként sokat meséltem gyerekeinknek, később meg unokáinknak. Elképzelhetetlennek tartom a jó szülő-gyermek és nagyszülőunoka kapcsolatot rendszeres mesélés nélkül. Soha nem felejtem el az esti mese meghittségét, pedig sokszor átlátszó célú tanmeséket találtam ki, de azt hiszem, fogott mindannyiukon.