Betegtájékoztató

Ezen az oldalon elsősorban páciensek, illetve nem egészségügyi szakember látogatóink tájékoztatására helyezünk el anyagokat.

 

Célunk a szakterülettel kapcsolatos általános ismeretek átadása, gyarapítása mindazok számára, akik valamilyen módon a kérdésben érintettek, és azok számára is, akik pusztán érdeklődnek a diszciplina iránt.

 

Kérjük, válasszon az Önt érdeklő témák közül.

 

 

Hiperaktivitás és figyelemzavar

 

Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a hiperaktivitás-ról. Sokan a „rossz gyerek” szinonimájaként használják ezt a jelzőt.

• Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága kisgyermek korban.
• Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.
• Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás, pszichózis) tünete.
• A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás (angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus zavar röv. HKZ) egyik fő tünete a figyelemzavar és az impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban gyakran ezeket a fogalmakat szinonimaként is használják.

 

A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan krónikus eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt szembetűnőek. A diagnózis felállításához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül kellő számú tünet együttes jelenléte szükséges az elmúlt 6 hónapban. A tünetek jelenléte kifejezett funkciókárosodást (nehézségeket, konfliktusokat) okoz a gyermek mindennapjaiban az iskolában, a kortárskapcsolatokban, a családban. A diagnózis fontos pillére, hogy kizáró kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem magyarázhatók meg valamely más egészségi állapot, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai zavar tüneteként, következményeként.

 

Figyelemzavar tünetei:

1. Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét
2. Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben
3. Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak
4. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése
5. Nehézsége van a tevékenységek szervezésében
6. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
7. Elveszít dolgokat
8. Elvonják figyelmét külső ingerek
9. Mindennapokban feledékeny

 

Hiperaktivitás tünetei:

1. Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik
2. Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
3. Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
4. Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
5. Izeg-mozog, mint akit felhúztak
6. Túl sokat beszél

Impulzivitás tünetei:

1. Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna
2. Nehézsége van a várakozással
3. Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék)

 

Etiológia:

A figyelemzavar-hiperaktivitás hátterének tisztázása napjainkban is folyik. Nagyszámú vizsgálat zajlik szerte a világban, melyek egyre közelebb visznek a probléma gyökereihez.
Család, iker és adopciós (örökbefogadási) vizsgálatok egyértelműen alátámasztják a genetikai hajlam jelentőségét.
Molekuláris genetikai vizsgálatok a dopamin transzporter gén sajátosságaira irányították a figyelmet, de specifikus gén (allél) eltérést igazolni mindezidáig nem sikerült.
Ún. morfológiai vizsgálatok (képalkotó eljárások, funkcionális vizsgálatok) eltérő sajátosságokat találtak a hiperaktivitással küzdő egyének agyában. Ezek a rendkívül költséges, számos módszertani problémát felvető vizsgálatok alátámasztják a sajátos fejlődés valószínűségét, azonban specifikus, minden ilyen problémával küzdő egyénre jellemző eltérést igazolni nem sikerült.
Neuropszichológiai kutatások a prefrontális kéreg (homloklebeny elülső része) sajátos működésére irányították a figyelmet, mely az ún. végrehajtó funkciók (tervezés, szervezés, gátlás, motoros kivitelezés) gyengeségében, a motivációs rendszer (késleltetett jutalom) működési zavarában nyilvánul meg.
Számos vizsgálat felhívja a figyelmet a magzati, csecsemő-kisdedkori fejlődés jelentőségére. A fejlődést megzavaró tényezők (pl. magzat fejlődési rendelleneségei, szülés körüli oxigén hiányos állapot, intenzív ellátást igénylő állapotok, későbbi idegrendszert érintő betegségek, traumák, stb.) nagymértékben hozzájárulhatnak a genetikai hajlam megjelenéséhez.
Későbbiekben egyre nagyobb szerepe van a pszichés, szociális tényezőknek (család működése, veszteségek, válás, szülők mentális-fizikai egészsége, kortárskapcsolati nehézségek, iskolai problémák, konfliktusok, tanulási nehézségek, stb.), melyek jelentősen befolyásolják a tünetek intenzitását, az általuk okozott funkcióromlás mértékét.

Anamnézis: Magzati élet
Számos anyuka számol be arról, hogy később hiperaktiv tüneteket mutató gyermeke már méhen belül rendkívül mozgékony, nyugtalan volt, esetleges másik terhességgel összevetve markáns sajátosságként jelölik meg.

Csecsemőkor
Az egyénre jellemző temperamentum bizonyos sajátosságai már újszülött, kora csecsemőkorban megnyilvánulnak. Az ún. nehéz temperamentumú csecsemők gyakran sírnak, nehezen megnyugtathatók, hasfájósak, rossz étvágyúak, szabálytalan bioritmus jellemzi őket. Sok esetben az anya-gyerek kapcsolat diszharmonikussá válik, az anya eszköztelennek, kudarcosnak érzi magát a gyermek feltűnő nyugtalansága miatt. A hiperaktív gyermekek szülei gyakran számolnak be hasonló nehézségekről, ugyanakkor nem állítható, hogy a csecsemőkori ún. nehéz temperamentum sajátosság a későbbi hiperaktivitás korai megnyilvánulása lenne.
Gyakori a pszichomotoros fejlődés szokatlan üteme, vagy menete. Az esetek jelentős részében a mozgás, beszéd fejlődés igen gyorsan zajlik, a gyermek akár már 8 hónaposan szalad, és 9 hónaposan beszél, ügyesen kommunikál. A járás kezdetétől szinte futva közlekedik, igen ügyesen felmászik a bútorokra. Állandóan tevékenykedik, mindig akcióban van, sokat és szívesen beszél. Érthető módon gyakran elbűvöli környezetét.
Máskor a fejlődés a szokásosnál lassabb ütemben zajlik, vagy szokványos fejlődési sorrendet nem követi, pl. kimarad a mászás, vagy az ülés. Előfordulhat a beszédfejlődés késése, furcsasága, de a gyermek ügyesen kommunikál, megérti környezete jelzéseit. Sokat mozog, mozgása ügyetlen, diszharmonikus, számtalan apró baleset éri.

Kisdedkor
Néhány esetben előfordul, hogy a gyermek mozgásos aktivitása igen feltünő, és már 2-3 éves korban akadályozza a gyermeket az elmélyült játékban, a különböző tevékenységekben, akár az étkezésben. Gyakran számolnak be a szülők gyermekük szokatlan dacosságáról, nem tudnak vele szót érteni, mindig a saját feje után megy. Számtalan esetben korlátozásra, fegyelmezésre, várakozásra kifejezett nyugtalansággal, alkalmanként sírással, veszekedéssel, tiltakozással reagál.
Az esetek többségében azonban a kisdedkorra egyébként is jellemző fokozott mozgás és beszédkésztetés miatt a később hiperaktivitás tüneteit mutató gyerekek akár teljesen problémamentesek lehetnek.

Óvodáskor
A gyermekek számára az óvodai élet számtalan kihívást tartogat. A szülők távolléte, új felnőttekkel, gyerekekkel való kapcsolat kialakítása, a szabályok betartása nehéz feladat számukra. A figyelemzavarral, hiperaktivitással küszködő kisgyermek készségeit gyakran meghaladja a társaihoz való alkalmazkodás, a közös játék, a felnőttekkel való együttműködés, a csoport helyzet, a feladathelyzet, a felnőtt figyelmén való osztozkodás. Az alkalmazkodás nehézségei már kezdettől fogva észlelhetők. Gyakran váratlan érzelmi, indulati reakciókat mutathatnak, mely miatt társaik nem szívesen barátkoznak velük. Játékban nem tudnak veszíteni, a kudarctól kiakadnak. Konfliktus helyzetben gyakran váratlan agresszív megnyilvánulásaik lehetnek. Igen mozgékonyak, gyakran akaratlanul borítanak fel dolgokat, rombolják le társaik által épített játékokat, zavarják a többieket.
Különösen fokozódhatnak a nehézségek a nagycsoportban, az iskolára való felkészülés időszakában, amikor a gyermekeknek már tényleges feladathelyzetben követelményeknek kell megfelelniük. Ekkor a feladatok jelentős része már kötelező. Ha gyermekük ilyen helyzeben minduntlan kicsúszik a feladathelyzetből, félbe hagyja a tevékenységét, fokozottan nyugtalanná válik, feltűnően izeg-mozog, hintázik a széken, babrál, fecseg, vagy dacosan szembeszegül a felnőtt kérésének jogosan merül fel a figyelemzavar-hiperaktivitás gyanúja. A viselkedés szabályozás zavara annál feltűnőbb, minél nagyobb csoportban próbálnak a gyermekkel együtt dolgozni.

Kisiskolás kor
Az addig akár jól együttműködő, kiegyensúlyozott gyerekek nem találják helyüket az iskolában. A viszonylag nagy létszámmal működő osztályokban nagy erőfeszítésükbe kerül folyamatosan 45 percig nyugton ülni, csendben lenni, betartani a szabályokat, figyelni a tanítóra. Az első hetek újdonsága hamar megfakul, s ők elkezdik próbálgatni a határaikat, a szabályokat. Figyelmetlenségük miatt könnyen elveszítik a fonalat, s gyakran keresik a módját annak, hogyan tudnák magukra irányítani a figyelmet. Egyre kifejezettebben mutatják hiperaktiv tüneteiket. Folyton babrálnak, izegnek-mozognak, beszélgetnek, vagy hangosan kommentálják tevékenységüket. Többnyire vicces, jópofa gyerekek, akik kezdetben nagy tetszést aratnak társaik körében. Vélt, vagy valós sérelemre azonnal, gyakran eltúlzott hévvel reagálnak. Ők az igazság bajnokai akkor is, ha valaki bajba kerül. Társaik között vezető típusú gyerekek, akik többnyire nem veszik figyelembe mások szempontjait. Állandó nyüzsgésükkel zavaró lehet jelenlétük az osztályban, szünetekben gyakran keverednek konfliktusba, vagy csapódnak rossz gyerekekhez, mivel nagyon befolyásolhatóak.
Gyakran okosak, éles eszűek, akik unatkoznak, és unalmukban válogatott csínyeket követnek el. Máskor a figyelemzavarhoz részképességzavar, tanulási nehézség társul, mely fokozza a gyermek alkalmatlanság érzését, diszharmonikus viselkedését.
Sajnálatos módon a gyermekek önértékelése, önbizalma igen törékeny, az iskolai kudarcok következtében gyorsan sérül, kudarcosnak, ügyetlennek érzik magukat. Mindez jelentősen csökkenti hajlandóságukat, motivációjukat a tanulásra, az együttműködésre.

Serdülőkor
A korábban nem diagnosztizált, figyelemzavarral-hiperaktivitással küzdő serdülők jelentős hányadában következményes hangulati labilitás, negatív önértékelés, kifejezett teljesítményszorongás, ellenkező, ún. oppozíciós magatartászavar, nem ritkán deviáns megnyilvánulási sajátosságokat mutató viselkedészavar tüneteit észleljük. Az ilyen gondokkal küzdő fiatalok ebben az életkorban már nem akarnak megfelelni az elvárásoknak, szélsőségesen lázadó típusú gyerekek, akik gyakran deviáns magatartást mutató csoportokban találnak elfogadásra. Vakmerő, meggondolatlan, befolyásolható fiatalok, akik gyakran kísérleteznek illegális szerekkel, jelentős lehet az alkohol, drog kipróbálása veszélye.
Megfelelő, eredményes kezelésben részesülő, korábban (időben) diagnosztizált serdülők esetében számtalan maradványtünet fellelhető, mint a szórakozottság, az időpontok nehéz betartása, a szervezetlenség érzése, megmagyarázhatatlan belső feszültség, mozgáskésztetés, extrém sportágak előnyben részesítése, továbbtanulási, pályaorientációs nehézségek.
Többnyire lázadóbb, dacos serdülők, akik számára nehézséget jelent megtalálni az utat az önállóság felé, s a szülők számára nagy kihívást jelent megtalálni a középutat az elvárások, szabályok és az adott életkornak megfelelő majdnem felnőtt szabadság között.

 

 

Mi vérszegénység?

A vérszegénység egy gyakori rendellenessége a gyermekkornak, amikor kevesebb a vérben a vörösvértest, vagy alacsonyabb a vörösvértestekben a hemoglobinkoncentráció.

A hemoglobin a vörösvértestekben található oxigénszállító molekula, megfelelő mennyiség hiányában a vér nem tud elegendő oxigént szállítani a szövetekbe.

A vérszegénység gyakrabban tünete valamely más betegségnek - kórjelző - mint különálló betegség.

A vérszegénység hátterében lehet:

1. fokozott vérvesztés (pl. vérzés),
2. nem megfelelő vörösvértestképzés,
3. a vörösvértestek idő előtti elpusztzlása.

 

 

Gyermekkori derékfájás, gerincferdülés

A közvélekedés szerint a derékfájás elsősorban az idősek panasza, pedig nagyon sok gyermek is szenved tőle. Érdemes komolyan venni, mert a mozgásszervi problémák gyermekkorban még remekül orvosolhatók. A gerincdeformitás nagyon gyakori probléma, az iskolás gyerekeknek több mint a negyede küszködik valamelyik formájával. A betegség egyik fajtája, az úgynevezett szkoliózis azzal jár, hogy a gerincoszlop oldalirányban elhajlik, s a csigolyatestek is elcsavarodnak a tengelyük körül. Leglátványosabb jele az, hogy a két váll nincs egy szintben, s ha a gyerek lehajol, akkor hátának az egyik oldala jobban kidomborodik. Feltételezik, hogy lányoknál a szkoliózis kialakulását genetikai tényezők is befolyásolják. A másik forma az úgynevezett kifózis, azaz a gömbölyű hát, ami szintén sok gyermeknél tapasztalható. Mindkét esetben fájdalom léphet föl, ami a viselkedést is megváltoztatja: a gyerek visszahúzódó, vagy agresszív lesz, életének normális ritmusa megbillen, rosszul alszik. A belszervek sem érzik jól magukat rossz tartású törzsben, ezért nem képesek maximális teljesítményt nyújtani. Súlyos esetben csökken a tüdő kapacitása, s légzési zavar lép föl. A serdülőkori mozgásszervi panaszok főleg a mozgásszegény életmóddal kapcsolatosak: fizikai aktivitás híján az izomzat fejlődése "lemarad" a test gyors növekedése mögött, így nem bírja a terhelést. Az ilyen tinédzserek jellemzően fáradékonyak, tornaórán lemaradnak, rossz fizikai állapotuk pedig kihat a szellemi teljesítményükre és önbecsülésükre is. Tipikusan serdülőkori elváltozás a combfej elcsúszása is, amely fiúknál 12-14 év körül, lányoknál valamivel korábbi életkorban jelentkezik. Az elváltozás elsősorban elhízott gyermekeken jelentkezik, de természetesen kivételek itt is vannak. Szinte mindennapos, komoly problémát okozó elváltozás a lúdtalp is, ami sok derék-, sőt fejfájás hátterében fölfedezhető. Úgy tartják, ez jellemzően civilizációs ártalom. Enyhe formáját betéttel, lábtornával lehet kezelni. A serdülőkori lúdtalp lehet rögzült, amikor már komoly a probléma. Ilyenkor a lábízületekben fájdalmas mozgáskorlátozottság lép fel, és a betéthasználat előtt ennek kilazítására van szükség, szakorvosi segítséggel. Minél előbb ismerik föl a gerincdeformitást vagy a lúdtalpasságot, annál hamarabb lehet megkezdeni a kezelést. Szerencsére már az óvodában is szűrik a gyerekeket gerincferdülésre, de legkésőbb az iskolaorvos derít fényt a problémára. A terápiát orvos határozza meg; sokszor elegendő, ha a gyereket gyógytornára, gyógyúszásra utalják. Súlyosabb, rögzült esetekben fűző viselése, vagy műtét jöhet szóba.

 

 

A csecsemőkori idegrendszeri fejlődés vizsgálata - szűrési algoritmus

A koraszülöttek, újszülöttek, fiatal csecsemők idegrendszeri szabályozásának komplex kivizsgálása szükséges a korrekt diagnózis felállításához. A kivizsgálási algoritmust a kapcsolódó dokumentumokra kattintva tekintheti meg.

 

 

Anaemia avagy a vérszegénység

 

Mik a vérszegénység tünetei?

A vérszegénység legtöbb tünete a sejtekben fennálló oxigénhiány következménye (mivel a vörösvértestekben lévő hemoglobin molekula szállítja az oxigént a szervezet különféle sejtjeibe). Enyhe fokú, vagy lassan kialakuló vérszegénységben az alábbi tünetek közül nem mindegyik észlelhető.

1. sápadt bőr (kezek, alkak, arc)
2. felgyorsult szívritmus (tachycardia)
3. légszomj
4. fokozott fáradékonyság
5. szédülés (főleg álló helyzetben)
6. fejfájás
7. ingerlékenység
8. rendszertelen, vagy elmaradó menstruáció (amenorrhoe)
9. megduzzadt, gyulladt nyelv
10. sárgaság (a bőrön kívül a szem és a száj is elszíneződhet)
11. megnagyobbodott máj (hepatomegália) vagy lép (splenomegália)
12. meglassult súly- és hossznövekedés
13. lassú sebgyógyulás

 

Hogyan diagnosztizálják a vérszegénységet?

A vérszegénység rutin fizikális és laboratóriumi vérvizsgálatokkal egyszerűen megállapítható. A háttérben esetlegesen meglévő betegségek diagnosztizálására szükség lehet újabb, ismételt vérvételre, csontvelő-mintavételre. A csontvelőbiopsziát általában helyi érzéstelenítés mellett végzik (de előfordul, hogy altatásban).

 

Mi okoz vérszegénységet?

A leggyakoribb okok:

1. fertőzések
2. bizonyos betegségek
3. bizonyos gyógyszerek
4. alultápláltság

 

Hogyan kezeljük a vérszegénységet?

A kezelés egyénre szabott, a kezelőorvos minden esetben figyelembe veszi a gyermek kórtörténetét, egészségi állapotát és a vérszegénység típusát. A kezelés sokféle lehet (egy adott esetben nem az összes alább felsorolt):

1. vitaminok, nyomelemek adása
2. étrend megváltoztatása
3. gyógyszeres kezelés
4. gyógyszeres kezelés elhagyása, amennyiben az okozta a vérszegénységet
5. a háttérben lévő betegség (az alapbetegség) kezelése
6. a lép sebészi eltávolítása (ha összefüggésbe hozható egy ritka fajta vérszegénységgel)
7. vérátömlesztés (transzfúzió)
8. csontvelőátültetés (nagyon ritka esetben)

 

Tekintettel arra, hogy a vérszegénységnek számos, egymástól nagyon különböző típusa van, ezért a kezelés is sokrétű.

 

 

Bronchitis, azaz a hörghurut

Mi a bronchitis?

A bronchitis a bronchusok (a tüdőben lévő nagy átmérőjű levegőjáratok) gyulladásos megbetegedése, melynek során egyéb változások mellett fokozódik a légúti váladéktermelés is. A gyulladás főleg a légúti nyálkahártyát érinti.

 

Mi okozza a bronchitist?

A bronchitist leggyakrabban valamilyen fertőző vírus vagy baktérium okozza. Ritkábban kórok lehet valamely irritáló tényező, pl. kémiai anyagok gőze, dohányfüst, por vagy légúti allergén.
Gyermekekben 6 éves kor alatt a bronchitis leggyakrabban vírusfertőzés következménye. Hat éves kor fölött már több a bakteriális eredetű megbetegedés is. A bronchitisek általában nem súlyos lefolyásúak.
A bronchitis általában felső légúti hurutos betegség (nátha) szövődménye. Ha a bronchitis valamilyen oknál fogva nem gyógyul megfelelően (pl. agresszív kórokozó, vagy gyengült immunrendszer) a folyamat előrehaladtával tüdőgyulladás alakulhat ki.

 

Mik a bronchitis tünetei?

Az alábbiak a leggyakoribb tünetek:

1. orrfolyás
2. köhögés
3. rossz közérzet
4. enyhe láz
5. hidegrázás
6. izomfájdalmak, hátfájás
7. torokfájás

 

A köhögés kezdetben rendszerint száraz, majd később átalakul hurutossá (bőséges köpetürítéssel). Kisebb gyermekeknél a köhögés hányást is provokálhat. A tünetek általában 7-14 napig tartanak, de előfordulhat, hogy elhúzódnak akár három-négy hétig is.
Amennyiben azt gondolja, hogy gyermekének bronchitise van, mutassa meg gyermekorvosának!

 

Hogyan diagnosztizálják a bronchitist?

A bronchitis könnyen diagnosztizálható a kórtörténet és egyszerű fizikális vizsgálómódszerekkel (hallgatózás, kopogtatás), de sokféle egyéb vizsgálat is elvégezhető más betegségek kizárására.

1. mellkasröntgen
2. vérvételek
3. a köpet bakteriológiai tenyésztés
4. légzésfunkciós vizsgálatok
5. pulzoximetria

 

A bronchitis kezlése

A bronchitis kezelése ritkán igényel antibiotikumot (még akkor sem, ha a köhögés akár már 8-10 napja tart). A kezelés célja a tünetek enyhítése. A kezelést minden esetben az orvos az elvégzett vizsgálatok alapján személyre szabottan állítja be. A kezelés részei:

1. fájdalomcsillapítók
2. lázcsillapítók
3. köptetők, váladékoldók (bronchitisben a legritkább esetben alkalmaznak köhögéscsillapítót!)
4. fokozott folyadékbevitel
5. a szobalevegő párásítása

 

 

Fogzás, fogápolás, fogsérülés

 

Nemcsak a felnőttet, hanem a gyermeket is az ápoltság, többek között a szép mosoly teszi természetesen vonzóvá. Ebben sajnos nagy a lemaradásunk: felmérések szerint 12 éves korukra a magyar gyermekeknek átlagosan már 4 szuvas foguk van, miközben például a svédeknek egy sem. Az ápolt, ép fogazat legalább anynyira egészségügyi kérdés, mint esztétikai, ezért a szájhigiéniára csecsemőkortól kezdve nevelni kell(ene) a gyerekeket. Sőt már a várandós édesanya is sokat tehet, ha jól táplálkozik. A fog ugyanolyan csont, mint a többi, és sok ásványi anyagra, vitaminra van szüksége az egészséges fejlődéshez. Ezt mind az anyuka tudja megadni.

 

Születés előtt a 20 tejfog csírája ott lapul az állcsontokban. Az értékes anyagokban rendkívül dús anyatej erősíti a csontokat is, a szopás pedig fontos funkcionális ingert ad az állcsontok egészséges fejlődéséhez. A legtöbb babának körülbelül 8 hónapos korában bújik ki az első két foga: az esetek zömében a két alsó nagy metsző, aztán sorban a többi - általában párosával. A "szabálytól" persze vannak eltérések még testvéreknél is. A fogáttörés kellemetlen a gyermeknek: ínye megdagad, feszül, s mindezt fokozott nyálelválasztás kíséri.

 

Mit tehetünk a nyűgös, sírós babával?

Tiszta, nedves gézzel masszírozhatjuk az ínyét, adhatunk neki hűtött rágókát. A dörzsölés enyhíti az ínyfeszülés fájdalmát. De vásárolhatunk a patikában olyan készítményt (zselét) is, amely kissé elzsibbasztja az ínyt. Amikor megkoccan a kanál, a gyermek megnyugszik - de a szülőnek ettől kezdve komoly feladata van.

 

Mikor vigyük először fogorvoshoz a gyermeket?

Akármilyen furcsán hangzik is, már az első fog megjelenésekor érdemes fogorvoshoz vinni a palántát (ezt teszik egyébként a svédek is). A szakember lehet a mi saját fogorvosunk, de a gyermekorvos vagy a védőnő is szívesen ajánl valakit. A szakember alaposan átnézi a gyermek szájüregét, jó tanácsokat ad a szülőnek, s máris ki lehet alakítani azt a bizalmas kapcsolatot, amely nagyon fontos lesz a későbbiekben. Az első vizit arra is jó, hogy a baba megismerje gyógyítóját, ami elejét veszi a félelemnek. Sok felnőtt azért fél a fogorvostól, mert apró korában nem volt alkalma megszokni, hogy időről időre a rendelőbe viszik.

 

Mit tehetünk a fogak egészséges fejlődése érdekében?

A fogak akkor fejlődnek egészségesen, ha a gyermek minél többet rág. Pepecselés helyett tehát nyolc hónapos korától adjunk a palántának minél több almát, szikkadt kenyérhéjat, később sárgarépát, darabos ételt! A babák nagyon szívesen rágnak, jól eltöltik vele az időt. A rágás az arccsontot is remekül fejleszti. Vegyünk a gyermeknek babafogkefét, fogkrémet (hogy milyet, azt a fogorvos megmondja). Legyen a fürdőszobában saját kis rekesze, polca a gyermeknek, amelyen csak az ő fogápolási kellékei vannak, s ezeket elérhető helyre tegyük. A palánta utánzással tanulja a fogmosást, amihez az kell, hogy lássa szüleit szájápolás közben, vagyis a felnőtteknek is rendszeresen fogat kell mosniuk. Ez a gyermeknevelés egyik felbecsülhetetlen egészségügyi előnye.

 

Mit érdemes tudni a tejfogakról?

Hároméves korra kibújik mind a 20 tejfog, s egy ideig ott is marad. Érdemes tudni, hogy a tejfogak ugyanolyan beidegzés alatt állnak, mint a "vasfogak", ezért ha szuvasak, kegyetlenül tudnak fájni. Jobb, ha a bajt rendszeres, évente legalább kétszeri fogorvosi látogatással előzzük meg, nem beszélve arról, hogy a szuvasodás kezdetben nem jár elszíneződéssel; laikus szemmel a fogat még fehérnek látjuk, miközben már kikezdték a kórokozók. A jelenséget kizárólag fogorvos képes fölfedezni, aki azonnal kezelésbe veszi a gyereket. Ma már sokféle módon "kedveskednek" a szakemberek: többféle színes tömőanyag közül választhat a palánta, s búcsúzóul ajándékot (matricát, színezőt, apró játékot) kaphat.

 

Mit kell tudni a maradandó fogakról?

A köznyelven állandó, szaknyelven maradó fogaknak nevezett csontok nagyjából hatéves kortól kezdik fölváltani a tejfogakat, de ebben is van különbség a gyerekek között. Általában azoknál, akiknek később bújt ki a tejfoguk, a maradók is később jönnek. Előfordulhat az is, hogy a tejfog gyökere állhatatosan kapaszkodik, ezért a maradó fog nem képes kilökni, s a gyereknek ugyanazon a helyen két foga is van egymás fölött. Ezen a helyzeten is csak fogorvos segíthet. A maradó fogakkal már több a "macera", hiszen az a cél, hogy az élet végéig szolgálják tulajdonosukat. A rossz fogálláson fogszabályozással, a legnagyobb problémákon műtéttel lehet segíteni, de hogy mikor és hogyan, azt megint csak szakember dönti el. A torlódott fogazat nem mindig csúnya, sőt néha kifejezetten szexis, de nem lehet igazán alaposan tisztítani. Ha a harapás nyitott (a felső fogsor nem zár az alsóra), akkor az orrlégzés kerül veszélybe; alaphelyzetben az ember az orrán át vesz levegőt, de ha nem képes zárni az ajkait, akkor éjszaka nyitva marad a száj, ami miatt az íny nyálkahártyája kiszárad. A gyerek maradó fogai már ugyanolyan sokrétű kezelést kapnak, mint a felnőttkorban. Ha valamiért ki kell emelni az egyiket, a fogorvos mielőbbi pótlást javasol, nehogy a többi fog elfoglalja a megüresedett helyet, s szétcsússzon a fogsor. Akár állami, akár privát rendszerben dolgozó orvost választunk, lényeg, hogy rendszeresen vigyük, később küldjük hozzá a palántát. A kisgyerek hamar megszokja, hogy neki nemcsak gyermek-, hanem fogorvosa is van, aki megvizsgálja, kezeli őt. A szép, egészséges fogazat, az üde lehelet hatalmas önbizalmat ad, a kamaszt magabiztossá, a társaság kedvelt tagjává teszi. Kapcsolatait is könnyebben építi ki, s bátran közeledik majd az ellenkező neműekhez.

 

Mit tegyünk játszótéri baleset esetén?

Sokszor előfordul, hogy a gyermek elesik, megüti a száját, s a tejfog kipottyan. Ilyenkor csomagoljuk be a fogat tiszta papír zsebkendőbe (ne mossuk le!), s a gyerekkel együtt haladéktalanul keressük föl a fogorvost. A tejfogat a szövetek néhány órán belül még visszafogadják, s a fog képes ismét megkapaszkodni a szájüregben.

 

Mik a gyerekfog ellenségei?

Ha már mindenképpen cumit kell adni a babának, legalább olyat válasszunk, amelyiknek a formája, kiképzése anatómiailag illeszkedik a szájpadhoz. A hagyományos, gömbölyű fejű cumival a helyes fogzáródást kockáztatjuk. A cumit rendszeresen fertőtlenítsük, s minél előbb szoktassuk le róla a gyereket. Legnagyobb fogellenség a cukor, minden változatban. Ne adjunk cukros üdítőt, cukorba mártott cumit a palántának még akkor sem, ha megnyugszik tőle. A nyugalom csak átmeneti, mert a cukor kikezdi a fogzománcot, s a szuvasodás nagy fájdalmat okoz majd.

 

 

Gastroesophagealis reflux betegség

 

Mi a gastroesophagealis reflux betegség?

A gastroesophagealis reflux betegség az emésztőrendszer megbetegedése, amikor a savas gyomortartalom visszaáramlik a nyelőcsőbe, leggyakrabban hányást és étvágytalanságot okozva. A gyomorsav kimarja a nyelőcső kevésbé ellenálló belső felszínét, ami további komplikációkat okozhat.

 

Mi okozza a gastroesophagealis reflux betegséget?

A gyomortartalom visszaáramlásának megakadályozásáért a nyelőcső alsó végénél elhelyezkedő körkörös záróizom felelős. Normális esetben ez az izom csak nyelésnél ernyed el, hogy a táplálék a gyomorba lejuthasson. Előfordul azonban, hogy ez az izomgyűrű akkor is ellazul, amikor nem kellene, ezzel lehetővé téve a gyomortartalom visszaáramlását a nyelőcsőbe. Egyszer-egyszer mindenkinek van refluxa ("savas felböfögés"), a baj akkor van, ha ezek túl gyakran ismétlődnek, vagy egy-egy alkalommal túl hosszú ideig tartanak.
Csecsemőkorban nagyon gyakori a reflux, az iromgyűrű beidegzésének éretlensége miatt. Ilyenkor a csecsemők sokat buknak, esetenként hánynak is. Ez az állapot az idő múlásával (az izomrendszer fejlődésével, a függőleges testhelyzettel) rendszerint magától rendeződik.

 

Néhány étel is csökkenti az alsó nyelőcsőzáróizom tónusát:

1. csokoládé
2. bors
3. magas zsírtartalmú ételek

 

Néhány más étel fokozza a gyomorsavtermelést (ezzel súlyosbítja a tüneteket):

1. citrusfélék
2. paradicsom és paradicsomszósz (ketchup)

 

Mik a gastroesophagealis reflux betegség tünetei?

A leggyakoribb tünet a gyomorégés. A gyomorégés általában a szegycsont mögött keletkező, és felfelé a torok magasságáig jelentkező égő fájdalom, mely akár egy-két óra hosszat is eltart és az evés általában ront a helyzeten.
A leggyakoribb tünetek a következőek:

1. böfögés
2. evési nehézség
3. gyomorfájás
4. gyakori hányás
5. csuklás
6. félrenyelés
7. köhögés, éjszakai köhögési rohamok
8. reggeli torokfájás
9. savanyú íz a szájban
10. növekedésbeli elmaradás

 

Milyen szövődményei lehetnek a gastroesophagealis reflux betegségnek?

Néhány esetben a visszacsorgó savas gyomortartalom bekerülhet a légutakba, ahol gyulladást okozhat, asthmát indukálhat vagy tüdőgyulladást okozhat. A nyelőcsőben kialakuló krónikus gyulladás fekélyeket okozhat, amik vérehzetnek, esetenként súlyos vérveszteséghez vezetve. A fekélyek hegszövettel gyógyulnak, ami nyelőcsőszűkületet okozhat, ezzel nyelési zavarok jöhetnek létre.

 

Hogyan diagnosztizálható a gastroesophagealis reflux betegség?

A pontos kórtörténet ismerete mellett ezsközös vizsgálatokra is szükség van:

1. mellkas röntgen: a légutak állapotának felmérésére, illetve a nyelési röntgen a félrenyelés igazolására / kizárására
2. endoszkópia: egy vékony üvegszálas optika lejuttatása a nyelőcsőbe és a gyomorba, melynek segítségével láthatóvá válnak a nyálkahártya elváltozásai, szükség esetén szüvettani mintavételre is alkalmas eszköz.
3. manometria: nyomásmérés a nyelőcső alsó záróizmának területén (ma már egyre kevésbé alkalmazott módszer)
4. pH mérés: vékony mérőeszköz lehelyezése a nyelőcsőbe, majd a vegyhatás folyamatos mérése 24 órán keresztül. (A gyomortartalom visszaáramlásakor a pH savas irányba változik).

 

Itt kell megjegyeznünk, hogy a hasi ultrahangvizsgálat nem alkalmas a refluxbetegség diagnózisának a felállítására. A legbiztosabb módszer a 24 órás pH mérés.

 

Hogyan kezelhető a gastroesophagealis reflux betegség?

A kezelés egyik alapeleme az életmódváltás:

1. a fentebb kiemelt ételek kerülése
2. gyakoribb étkezések kisebb egyszeri adagokkal
3. a vacsora korai elfogyasztása (legalább két órával lefekvés előtt)
4. csecsemők gondos büfiztetése (akár evés közben többször is)
5. antireflux tápszerek adagolása

Amennyiben az életmódváltással nem oldódik meg a probléma (vagy kezdetektől súlyos formában van jelen), gyógyszeres kezelés is elkezdhető. Ezeknek a gyógyszereknek két támadáspontjuk van; az egyik a gyomor motilitásának ("mozgékonyságának") fokozása, a másik a gyomorsav termelődés csökkentése. A motilitás fokozásával a gyomor hamarabb továbbítja tartalmát a vékonybélbe, így kevesebb időt hagy a reflux előfordulására. A gyomorsavtermelés csökkentésével a visszaáramlás káros hatásai csökkenthetők, a tünetek teljesen megszüntethetők.
Kifejezetten súlyos esetben (ennek általában valamilyen fejlődési rendellenesség áll a hátterében) műtét is végezhető, ilyenkor sebészi úton szűkítik be a nyelőcső alsó végét azt, egy "sebészileg készített szeleppel" látják el.

 

 

Hiperaktivitás és figyelemzavar

Mi a hiperaktivitás?

Napjainkban gyakran hallunk, olvasunk a hiperaktivitás-ról. Sokan a „rossz gyerek” szinonimájaként használják ezt a jelzőt.

1. Fokozott mozgás igény, mozgás késztetés a normál fejlődés sajátossága kisgyermek korban.
2. Hiperaktivitás alatt olyan fokozott, túlzott motoros aktivitást értünk, mely az adott gyermek fejlettségének nem megfelelő, mindennapi viselkedésének szembetűnő sajátossága.
3. Hiperaktivitás lehet valamely gyermekpszichiátriai zavar (pl. depresszió, mánia, szorongás, pszichózis) tünete.
4. A hiperaktivitás a gyermekkorban induló figyelemzavar-hiperaktivitás (angolul: Attention Deficit and Hyperactivity Disorder, röv. ADHD, magyarul Hiperkinetikus zavar röv. HKZ) egyik fő tünete a figyelemzavar és az impulzivitás mellett. Hazai nyelvhasználatban gyakran ezeket a fogalmakat szinonimaként is használják.

A figyelemzavar-hiperaktivitás valóban létező jellegzetes tünetegyüttes. Olyan krónikus eltérés, melynek bizonyos tünetei, részjelenségei már 7 éves kor előtt szembetűnőek. A diagnózis felállításához a figyelmetlenség, a hiperaktivitás-impulzivitás tünetei közül kellő számú tünet együttes jelenléte szükséges az elmúlt 6 hónapban. A tünetek jelenléte kifejezett funkciókárosodást (nehézségeket, konfliktusokat) okoz a gyermek mindennapjaiban az iskolában, a kortárskapcsolatokban, a családban. A diagnózis fontos pillére, hogy kizáró kritériumokat is alkalmaz: a tünetek nem magyarázhatók meg valamely más egészségi állapot, gyógyszerhatás, vagy egyéb gyermekpszichiátriai zavar tüneteként, következményeként.

 

Figyelemzavar tünetei:

1. Nem figyel a részletekre, gondatlan hibákat vét
2. Nehézsége van a figyelem megtartásában egy feladat-, vagy játékhelyzetben
3. Úgy tűnik, nem figyel, ha hozzá szólnak
4. Nem követi az instrukciókat, elmarad a kötelességek teljesítése
5. Nehézsége van a tevékenységek szervezésében
6. Elkerüli, nem szereti a tartós mentális erőfeszítést igénylő helyzeteket
7. Elveszít dolgokat
8. Elvonják figyelmét külső ingerek
9. Mindennapokban feledékeny

 

Hiperaktivitás tünetei:

1. Babrál, kézzel-lábbal fészkelődik
2. Elhagyja a helyét, amikor ülve maradást várnak el
3. Rohangál, ugrál olyankor, amikor az nem helyén való
4. Nehézsége van az önálló, nyugodt játéktevékenységgel, vagy az abban való részvétellel
5. Izeg-mozog, mint akit felhúztak
6. Túl sokat beszél

 

Impulzivitás tünetei:

1. Kimondja a választ, mielőtt a kérdést befejezték volna
2. Nehézsége van a várakozással
3. Félbeszakít másokat (beszélgetés, játék)

 

 

Rhinitis allergica avagy a szénanátha
 

Mi az allergiás rhinitis?

Az allergiás rhinitis az orrnyálkahártya allergiás reakciója bárminemű légúti allergénnel szemben. A reakció során nagy mennyiségű hisztamin szabadul fel, ami nyálkahártyaduzzanatot és fokozott váladéktermelést okoz az orrban, az arcüregekben, illetve a szem nyálkahártyáján. A betegség általában családi halmozódást mutat (a családban többen is szenvednek tőle). A gyermekek kb. 20%-a, a felnőttek 15-30%-a érintett. Becslések szerint az asthmás gyermekek 75%-ának allergiás rhinitise is van.

 

Az allergiás rhinitis fajtái:

Az allergiás rhinitisek között két csoportot különböztetünk meg:

1. Szezonális: csak a pollenszezonban jelentkezik. Ez a forma 6 éves kor alatt ritka.
2. Perenniális: egész évben tünetes, általában a fiatalabb gyermekek betegsége.

 

Mi okozza az allergiás rhinitist?

Leggyakrabban:

1. pollenek
2. poratka
3. penészgomba
4. állatszőr/hámsejt

 

Mik az allergiás rhinitis tünetei?

1. tüsszögés
2. orrdugulás
3. vizes orrfolyás
4. orr-, szem-, torok-, vagy fülviszketés
5. gyakori orrvérzések.

 

A perenniális rhinitisben szenvedőknél ezeken kívül még:

1. visszatérő középfülgyulladások
2. horkolás
3. szájlégzés (a gyermek nyugalmi helyzetben is a száján keresztül veszi a levegőt).
4. fáradtság, gyenge iskolai teljesítmény.

 

Hogyan diagnosztizálják az allergiás rhinitist?

A részletes kórtörténet ismeretében fizikális vizsgálattal, fül-orr-gégészeti vizsgálattal, vérvizsgálattal és bőrpróbával igazolható az allergiás rhinitis.

 

Az allergiás rhinitis kezelése:

A kezelést mindig egyénre szabottan a kezelőorvos állapítja meg. A lépcsőzetes kezelési stratégia első helyén az allergén elkerülése szerepel, utána a helyileg alkalmazható készítmények (orrspray, szemcsepp), végül a szájon keresztül bevehető tabletták vagy szirupok alkalmazhatóak.

 

A komplex kezelés legfontosabb elemei a következők:

1. Allergén karencia: az ismert allergén lehetőség szerinti minél alaposabb elkerülése. Ha ez tökéletesen megoldható (pl. állatszőr allergia esetében), az a leghatékonyabb kezelési módszer.
2. Antihisztaminok: adhatóak orrspray formájában, de tablettaként is szedhetőek (a régebbi típusú antihisztaminok mellékhatása az álmosság volt, ezt az újabbaknál -Zyrtec, Claritine- már nem tapasztaljuk).
3. Kortikoszteroid orrspray-k: a helyi kezelés alapját képezik, ezek elsőként választandó szerek (először ezt alkalmazzunk, ha ezek mellett még mindig vannak tünetek, akkor hozzáadjuk az antihisztaminokat és/vagy a nyálkahártya összehúzó spray-ket). A szteroidos orrsprayt már a tünetek megjelenése előtt el lehet kezdeni adni, így elkerülhető a betegség heves fellángolása a pollenszezon kezdetekor.
4. Nyálkahártya-összehúzó orrsprayk: nem tartoznak a rhinitis allergica modern kezeléséhez. Ezek a sprayk a nyálkahártya ereinek szűkítésével a nyálkahártya duzzanatát csökkentik, így megszüntetik az orrdugulást. Fontos, hogy ezek a készítmények két hétnél tovább egyhuzamban nem alkalmazhatóak (mert hozzászokást, majd a spray elhagyásakor állapotromlást okoznak), és kisgyermekeknél a túladagolás veszélyes mellékhatásokkal járhat.
5. Immunterápia: bizonyos speciális esetekben (amikor csak egy-két fajta pollenre van jelentős reakció) alkalmazható. A kezelés 3-5 évig tart (ha közben megszakad, előről kell kezdeni), általában kéthetente/havonta a bőr alá adott injekcióval, vagy naponta a nyelv alá cseppentve juttatják a szervezetbe az allergénkivonatot. Az allergén folyamatos jelenléte ily módon esetleg toleranciát válthat ki (az allergiás reakció elenyészik). Az immunterápia sok -előre nem látható- esetben eredménytelenül végződik.

 

 

Tejcukor-érzékenység

MI A TEJCUKOR-ÉRZÉKENYSÉG?

A laktóz (tejcukor) egy – kizárólag a tejben és egyes tejtermékekben előforduló – természetes kettős cukor, amely nem képes közvetlenül felszívódni az emésztés során. A vékonybél bolyhainak tövében található sejtek és a normális bélflóra baktériumai által termelt laktáz enzim bontja a tejcukrot egyszerű cukrokká: glükózzá (szőlőcukor) és galaktózzá. Ezek az egyszerű cukrok már képesek felszívódni az emésztőrendszerből a véráramba.

A laktózintolerancia, magyar nevén tejcukor-érzékenység a laktáz enzim hiánya ill. csökkent termelődése, aminek következtében az összes tejcukor vagy annak egy része lebontatlanul kerül tovább a vékonybélből. Az elnevezés további szinonimái (laktáz hiány, hipolaktázia) is az enzim hiányára utalnak. A belekben továbbhaladó emésztetlen, elbontatlan laktózt végül a vastagbél baktériumai bontják el rövid szénláncú savakká (tejsav, stb.) és gázokká. Két gramm tejcukorból (kevesebb mint fél deciliter tej laktóz tartalma) közel másfél liter hidrogén gáz képződhet.

A tejcukor-érzékenység különböző mértékű lehet (küszöb dózis). A legtöbb ember minden következmény nélkül el tud fogyasztani egy pohár ( 2 dl ) tejet. A mennyiség növekedésével azonban előbb-utóbb megjelennek a laktózintoleranciára jellemző kellemetlen tünetek.

Teljes enzimhiány a tejcukor-érzékenyek között csak néhány százalékban fordul elő (5-10 %-ra becsülhető). Ebben az esetben már rendkívül kis mennyiségű tejcukor is súlyos emésztési zavarokat okozhat.

A tejcukor-érzékenység nem azonos a tejallergiával (tejérzékenység, tej-intolerancia), ami a fehérje-érzékenység egyik fajtája. A kettő gyakran fordul elő együtt, de a tejallergia gyakoribb a gyermekeknél és ritkábban fordul elő felnőtt korban.

 

A TÜNETEK

Az emésztetlen tejcukor több kellemetlen tünetet okoz. Megbontja a vízfelszívódás egyensúlyát (ozmotikus hatás), ami hasmenéssel jár. A széklet rossz szagú, bűzös, kis csecsemőnél híg, habos, zöldes, savanyú szagú. A bélbaktériumok által bontott laktózból fejlődő gáz felfúvódást, szeleket, görcsöket eredményez. Mindezeket émelygés, hányinger, általános rossz közérzet és bőrtünetek kísérhetik. A tünetek a tejcukor tartalmú élelmiszer elfogyasztása után fél-, két óra között jelentkeznek és 24 – 48 óra után következmény nélkül elmúlnak, ha nem követte az említett étkezést újabb tejcukor tartalmú élelmiszer fogyasztása.

A vastagbélből felszívódó hidrogén a vérárammal eljut a központi idegrendszer területére is, ahol fejfájásos rohamokat okozhat.

Az időben fel nem ismert laktózintolerancia következményeként alultápláltság, súlycsökkenés alakulhat ki. Kisgyermekeknél, 0 – 5 éves életkorban, a növekedés is csökkenhet vagy meg is állhat.